In memoriam Gyaraky Jenő

Nagykőrös, 1946. július 3. – Nagykőrös, 2019. november 22.

(Egy kicsit objektíven)

Az életrajz adatai 73 évet foglalnak keretbe. A Gyaraky-családban három gyermek nevelkedett. Az apa pedagógus volt, a Toldi-iskola alapítása és felfuttatása az ő nevéhez kötődik. A szeretetben nevelt Jenő a budapesti középiskola elvégzése után előbb a kecskeméti GAMF-on szerzett diplomát, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen mérnöktanári végzettséget. Informatikai diplomát is szerzett, s mindezeket pedagógusi munkájában alkalmazta is.

A GAMF után a kecskeméti BRG-ben majd a Nagykőrösi Konzervgyárban dolgozott, s 1976-ban, a Toldi legnagyobb felfutásának idején választotta immár véglegesen a pedagóguspályát, 2006-os nyugdíjba vonulásáig.  
Feleségével, Zoller Rozáliával (szintén a Toldi pedagógusa) 1978-ban kötött házasságot. Judit 1980-ban, Márta 1982-ben született. Lányaik diplomaszerzéseiket majd férjhez menésüket követően négy unokával gyarapították a családot, a legnagyobb 8, a legkisebb 2 esztendős, s az akkor már nagypapa mindegyikre nagyon büszke volt, a rajongásig szerette őket.

Gyaraky Jenőnek a Toldiban a legmagasabb posztja a gépész gyakorlati oktatásvezetői tisztség volt, magasabb beosztásra nem vágyott. Gépészetet, géprajzot, s ezekhez tartozó alapozó tárgyakat, később informatikát és az ahhoz kapcsolódó tárgyakat tanított. Nemcsak tanított, tanterveket és tankönyvet is írt. Ezek a száraz adatok, s nem mutatják az embert, a pedagógust, a családfőt, a mindig segítőt, a mentort, s legfőképpen nem -  a barátot.

(Egy kicsit szubjektíven)

Szerencsésnek tartom magam, mert Gyaraky Jenőben igaz barátra leltem. Évtizedekig jóban-rosszban, családi, gazdasági, hobbi, iskolai meg ki tudja, miféle ügyekben gondolkodtunk-dolgoztunk együtt, s azon kevesek közé tartozott, akit barátomnak tartottam. Volt ezekben az években minden: közös gyermekvárás (Máté fiunk egy héttel később érkezett, mint Judit lányuk) lakásváltás, tervezgetés, autóvásárlás– és eladás, építkezés, annak tervezése, lebonyolítása, s közben végnélküli, hol komoly, hol komolyabb, hol könnyed, hol életbevágó beszélgetések – és közös munkák. De még milyenek…! Összeszámolni sem tudnám, hány köbméter betont kevertünk és talicskáztunk együtt, hol az ő, hol a mi, hol az apósék házához… Terveztünk, méreteztünk, szereltünk padlófűtést, majd a mi házunknál a fitting-elemekből építettünk elosztót. 
Akkora türelme senkinek sem volt, mint Jenőnek, aki az összes akadályt olyan természetesen humorral és belenyugvással kezelte, mint azóta se senki más. Mindig volt tartalék megoldása, a térben látva rajzolt tanáros precizitással olyan rajzokat a cementporba, amelyekkel még az én szögegyszerűsítő megoldáskereséseimet is zárójelbe tudta tenni. Annyi emlékem van, hogy nehéz a legjellemzőbbet kiválasztani. Talán 1987 októberének utolsó napjai kívánkoznak ide. Házunk építésének legeslegutolsó fázisa volt az, tudva azt, hogy hétvégén kötelező a költözködés (a lakást le kellett adni az OTP-nek). A megelőző héten kerültek fel a villanykapcsolók, a konnektorok, sikáltuk a csempéket, s szereltük fel a konyhaszekrényeket. Ezen a héten minden nap éjjel 2-ig, 3-ig dolgoztunk, egyszer sem kérdeztem, jön-e másnap, annyira evidens volt. Szerintem egy hónapnyi munkát végeztünk akkor azon a héten, ebben a néhány éjszakában, egyetlen hangnyi összeveszés nélkül, olyan egyetértésben, amit később csak Tatussal tapasztaltam meg. Ezt a véghetetlen türelmet tartotta családjában is.

Gyaraky Jenő ilyen volt a tanításban is: egyszerűen, valami alig észrevehető, de mégis jelenlévő humorral, az alapoknál kezdve és szándéka szerint senkit sem elveszítve építette fel a tárgyait. Diákjai ezért is szerették. Soha nem támasztott teljesíthetetlen feltételeket, de mindig és minden segítséget és információt megadott a felkészüléshez. Imádta a jó zenét, elsősorban azokat, amelyeket ma a retró cimkével illetünk. Minden bulin kitűnt kiváló és fáradhatatlan tánctudásával, Nagykőrös – ha nem a tágabb környék – legjobb twisztelőjét tisztelhettük benne.

Az elmúlt  években már jóval kevesebbszer találkoztunk, véget értek a közös projektek, 2006-ban Jenő nyugdíjba ment, hogy utána persze, hogy visszamenjen, még az aranyosított Ádámba is tanítani.

2019 augusztus végén két betegség is megtámadta, s november 22-én, éjfél után 30 perccel ment el.

Halála pótolhatatlan veszteség.