Ha vannak, akik a folyton változó világban, s a magyar Kolping-mozgalomban a folyamatosságot és folytonosságot képviselik, akkor Szax László egészen biztosan közéjük tartozik, hiszen 2001 óta valamilyen kolpingos feladatot old meg (jelenleg a KOSZISZ helyettes gazdasági vezetőjeként) s mindig magas hőfokon, végtelen precizitással és nem utolsó sorban határtalan türelemmel. Maga a kezdet amúgy regénybe illő.
„Szülőfalumban, Csolnokon, már
volt Kolping-család, s mint fiatal, hamar bekapcsolódtam a munkájukba,
megalakulásuk után szinte azonnal tag lettem. Abban az időszakban több körzeti rendezvény
is volt nálunk, többek között az északi körzet majálisát 2001-ben Csolnokon
rendezték. Lang György is megérkezett oda feleségével, és Dr. Szeifert Ferenc plébános
atyával kezdett beszélgeti, megkérdezve tőle, ismer-e olyan fiatalt, aki
egyrészt megfelelő német nyelvtudással rendelkezik, másrészt szívesen dolgozna
a Magyar Kolping Szövetségben? Az atya rögtön engem javasolt, Gyuri bácsi
bólintott. Aztán eltelt néhány nap, s Szeifert atya hívott: itt van nála Lang
György és a felesége, s ha érdekelne engem egy ilyen állás, akkor vár a
plébánián.
Tehát odamentem, s hosszú
beszélgetésbe kezdtünk Gyuri bácsival. Német nyelven természetesen, hiszen a fő
kritérium éppen ez volt. Aztán a beszélgetés során egy idő után ő átváltott
dialektusba, sváb nyelvre, s azon zajlott tovább az én felvételi beszélgetésem,
bár talán helyesebb lenne vizsgának nevezni… Újabb néhány nap telt el, s éppen
Budapesten voltam, amikor rámtelefonáltak a Kolping-központból: ha gondolom,
menjek be, s megkötjük a munkaszerződést. Ez pontosan a huszadik
születésnapomon volt, azaz 2001. május 15-én. Nagyon szép születésnapi
meglepetés, mondhatni ajándék volt. Azóta – változó beosztásban – valamelyik
Kolping-szervezetnél dolgozom.
Akkor ez persze még egy helyét
kereső és alakulófélben lévő szerveződés volt, a maiak közül Nemes Róbert, Kovácsné
Margitka, Szabó János, Nagy Sándor, Tátrainé Márti, Rajkainé Rozi, s persze az
elnöki teendőket ellátó Lang György és az akkori egyházi egyházi elnök, Dr.
Bolberitz Pál atya munkatársa lettem.
Kezdetben a fordítás-tolmácsolás,
s az adminisztrációs feladatok megoldásában való részvétel volt a feladatom,
benne egy ma is nagyobbnak nevezhető kihívással. Ugyanis akkoriban futott egy uniós
program, egy olyan projekt, amelyet több közép-európai országos
Kolping-szervezet részvételével zajlott. Hátrányos helyzetű embercsoportok
felzárkóztatását elősegítő programokat célzott ez meg, németországi vezetéssel,
koordinálással. Ennek a magyarországi projektmenedzserévé nevezett ki Lang
György.
Mit is mondjak erről…? Nagyon
érdekes időszak, és nagyon érdekes munka volt. Előttünk gyakorlatilag senki sem
csinált semmi hasonlót, sokat szenvedtünk vele. De közben szerveztünk nagyon
szép programokat Magyarországon, s meghívást kaptunk a programban részt vevő
többi országba is, így voltunk Romániában, Szlovákiában, Délvidéken.
Küzdés volt ez a javából. A
nemzetközi Kolping-szövetségnél azt nem értették, mi mit nem értünk, mi meg nem
értettünk eleinte semmit, még azt sem, hogy mit várnak tőlünk. Ugyanakkor sokat
segített, hogy legalább nyelvi problémáim nem voltak, hiszen a közös nyelv a
német volt. Nagyon érdekes két-három év volt ez.
Közben dr. Szemkeő Judit lett a
Magyar Kolping Szövetség elnöke, aki átszervezte a Szövetség könyvelését. Viszont
itt bent is szükség volt legalább egy olyan emberre, aki vezeti a házipénztárt,
koordinálja a számlákat, előkészíti az átutalásokat, szóval pénzügyileg viszi
valahogy a dolgokat. Judit erre a feladatra engem szánt, s az EU-s projekt is
ekkortájt futott ki. Tehát átkerültem a pénzügyi területre. Végeredményben
azóta is ott vagyok, persze egy kicsit mindig más feladatkörben. Jelenleg a
KOSZISZ gazdasági vezetőjeként tevékenykedem.
Ám – még az első időszakban –
nagyon érdekes, és a többitől teljesen elütő, azoktól merőben különböző
feladatot? inkább azt mondanám: kihívást! is megoldottam, hozzáteszem, némi
segítséggel.
2000-ben Németországban, Kölnben
volt egy Kolping Napok című rendezvény. Ott mutatták be az új, modern
Kolping-dalt. Azonnal hozzáférhetővé tették a teljes dalt, külön a zenei
alapokat is, meg természetesen a német nyelvű szöveget.
Lang Gyuri bácsi pedig elkezdte
mondogatni nekem – ő amúgy rögtön ismerte a dalt! – milyen szép lenne ez
magyarul… és milyen szép lenne az, ha ez a következő közgyűlésre, amely amúgy
tisztújító közgyűlés volt, elkészülne.
És akkor elkezdtem ezzel
foglalkozni.
Voltaképpen a feladataim közé
tartozhatónak is lehetett vélni. Hiszen végeredményben pont a német
nyelvtudásom volt a döntő, hogy ide kerülhessek…
De hát azért egy
dalszöveg-fordítás mégsem csupán egy gazdasági tényadat ismertetés más nyelven…
Vannak különleges
szabályszerűségei, mivel ez egyfajta műfordítás, sőt, talán annál is kicsit több,
más, hiszen el kell mélyülni az eredeti szöveg tartalmában, s azt a lehető
legjobban és legpontosabban vissza kell adni egy más nyelven. De nemcsak
visszaadni, hanem úgy visszaadni, hogy az adott sor szótagszáma is megegyezzen
az eredetivel, és ezeken túl, még ott vannak a rímek és a szöveg ritmikája is…
Tehát nekikezdtem, s csináltam
egyik változatot a másik után, mindig tovább finomítva egy kicsit. Szerencsére
összetalálkoztam Varga Attilával, aki nemcsak kiváló énekes, de újabb
szempontokat is adott a korábbiak mellé: többek között azt, hogy a kész
szövegnek énekelhetőnek is kell lennie, oda essenek a hangsúlyok, ahol a zene
azt igényli, nem is sorolom, mert ez egy külön szakma, mit szakma, szerintem
inkább már művészet…
Tehát elkezdtük újra, ismételten
tovább gyúrni a szöveget. S lehet ellenőrizni: maga a dal nem túl hosszú, mégis
több hónapnyi munka van benne… Az elkészült dalszöveget Varga Attila énekelte
fel stúdióban, s elkezdhette magyarországi hódító útját a Kolping-dal: Nagy
kérdés az élet…
Nagyon pozitív volt a
fogadtatása, különösen a fiatalok, az iskoláink tanulói és a pedagógusok
körében. Egy valódi, XXI. századi, lélekkel és reménnyel teli ének lett.
Visszatérve az „igazi”
munkáimhoz, szerintem a szerencsés emberek közé tartozom. Abban az értelemben
biztosan, hogy mindegyik munkakörömet, s mindegyik munkakörömben a munkámat
mindig szerettem. Hálás vagyok, hogy az elmúlt húsz évben nagyon sokféle dolgot
tudtam kipróbálni, s nemcsak dolgokat, hanem talán magamat is. Az
adminisztráció és a pénzügy szinte mindenféle dolgát és feladatát.
Nagyon szerettem azt, amikor arra
kaptam önállóságot, hogy bizonyos rendszereket magam építsek fel. És ha ezt
mind rám bízták, akkor tudtam ebben önállóan gondolkodni. Ezek voltak a
legszebb részek, s éppen ezek alapján bizton állíthatom, hogy ezért ismerek
nagyon sok mindent a működésben, hiszen ezeket végig kellett csinálnom.
Persze akadtak nehezebb
időszakok, amikor például egy-egy kolléga kiesett, ekkor a feladatai olykor
mintegy visszaszálltak rám, de még ezekben is szerencsém volt, hiszen nyilván
sok területtel foglalkoztam, beleértve a működési engedélyek kiadásának
kérelmezését, vagy ideszámítva a teljes KOSZISZ gazdasági beszámoló
elkészítését.
Igazából elégedett vagyok a sorsommal.”
(2020, megjelent a 30 éves jubileumi Kolping-kiadványban.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése