GOMBFOCI

(A hétfők foglaltak)

(Játékosok, bábuk) Gombfocizni talán minden férfiember próbált már. Volt, aki nagyapja kabátjáról vágta le a gombot, más meg a boltban vett egyencsapatot. Mert hát - a gombfociban sem mindegy, kivel meg hogyan…

A bábuk - vagyis a csapat - elkészítését leginkább a testi-lelki jó barátra bízhatjuk - már akkor, ha lelke van. Mert ha ezen esztergályosnak nincs, a játékosnak sem lesz. Ebédidőben, félliternyi szilvóriumokért áll a pörgő gép mellé, hogy az elcsaklizott gáláikból, plexiből alkosson. Előbb korongokká vágja a rudat, majd megadja a fazont - no, ehhez kell a lélek. Az esztergakést finom fokozatban szabad csak ráengedni az anyagra, hogy minél simább legyen a palást. Ezt követően egyik oldalát reszelővel egyenesre húzzák, majd jön a sundám-bundám. Talán akkor járunk a legközelebb a valósághoz, ha idegondoljuk a fogkefét, a fogport, s a finom posztót. Abszolút simára kell polírozni a gombot - bocsánat: a játékost! - azért is, hogy amúgy rendesen csússzon majd az asztalon, de még inkább azért, hogy elámuljon rajta a játszótárs.

A labdának legjobb a for gentleman méretű gomb. Kevésbé körülírva sliccgombnak mondanánk, s persze szólni kell az asztalról is. Méterszer másfeles az igazi - állítják -, a változtatás természetes korlátja a behajolni tudás képessége. (Korosodó férfiemberek, pocakkal, ugyebár.) A rétegelt lemezből vágott tábla - oldalsó magasítással, s persze ráhagyva a zöldet is - a legjobbak közé tartozik. Meccsek előtt a pályát a portól s minden mástól finom kefével meg kell tisztítani, majd jöhet rá a hintőpor.

Különös kellék a sleca, amivel a gombokat pöckölik. De még ez sem jó kifejezés, hiszen igen bonyolult mesterkedésről van itt szó. A sleca tehát olyasféle fésűnek tekinthető, amelynek már nincs foga. Plexiből van, s ahány helyzet, annyiféleképpen legyen használható, cserélhető - így szólt rá a verdikt.

(Játékosok, emberek) Ki tudja, hogyan lesz valakiből is igazi - összetéveszthetetlen - gombfocista. Talán úgy van ez, hogy egy idő után a visszatérő emlék önmagát erősíti, s nem a tényre, csak halvány mására gondolnak.

Fehér Ferenc, a 46 éves újságíró az aranycsapatot vezeti, emlékszik első meccsére, s pontos könyvelést vezet minden mérkőzéséről. Emiatt olykor ugratják - emlékeztetik egykori foglalkozására - s kettős könyvelésnek veszik, hogy már 5600 mérkőzést gombozott végig 1958 óta. Nagygyőr Árpád, a 45 éves iskolaigazgató az 1970-es Honvéddal játszik. Juhász József, a Városgazda Rt. 48 esztendős igazgatója a Santosra esküszik. Apáti Tóth Sándor fotóművész - 44 éves - az 1974-es Hollandiát vezeti. Vass Gábor, környezetvédő mérnökgeológus a 46. esztendejében jár, s Brazíliával játszik. Sárközi Kálmán - 48 éves, pszichológus - a WK-győztes Fradiban bízik.

Szathmáry Ferenc, a 47 esztendős mérnök - a házigazda - a nagy Videotont vagy a Real Madridot futtatja. S ki nem hagyható a csapatból Szathmáryné - Katalin asszony - aki elviseli, hogy immáron több mint tíz esztendeje a játékosok Cegléden, a Dalmady utcában, minden hétfőn találkoznak. Ma már úgy jönnek a hétfőkre, hogy egyikük palack italt hoz - míg bor nem kerül az asztalra, addig jó lesz ez is - kommentálja társa, aki a harapnivalót szerezte.

Mert a játékosok így, önnönmagukban is csapatot alkotnak, hiszen 1958-tól kezdve annyiszor találkoztak, hogy szinte kívülről ismerik egymás gondolatát. Az irdatlan idő ki tudja, hány történet tanúja, ezeket sem rangsorolni, sem felsorolni nem lehet. Itten nem politika vagy más ilyesmi úri huncutság lakozik a dolgok mögött - hanem a játékosok, önnönmagukban!

A hétfők - azok szentek! S hogy mikortól hétfők? Ezt tán nem is tudják. Csak azt - s kell-e több? - hogy a hétfők fontos napok.

(Gombok, tolvajok) Iskolai emlék, de nyári szünethez kapcsolódva. Együtt a csapat, ott, a táskában: fényesre, finomra csiszolt kabátgombok. S hazafelé nincs meg a csapat. A tanár motozást rendel el, mindhiába: a tettes rejtekhelyet talált. Három napra. A férfi WC mögötti szemetes alól akkor kerül elő az első darab. Utána a többi. A gombtulajdonos bevallja, kétszer sírt. Először, amikor ellopták csapata tagjait, másodszor meg akkor, amikor megtalálta a játékosokat…

Szerelmek keletkeztek és múltak el nyomtalanul - hétfőkön. Gyermekük született hétfőn, s persze a hétfőkhöz fűződik a sírig tartó barátság.

Azért azt meg kell mondani, tíz éve valahogy mások voltak a hétfők. Akkoriban rendszeres volt, ha délután hatkor elkezdték a gombozást, éjfélkor abbahagyták, hogy hajnali négyig beszélgetve megváltsák a világot. Olykor talán még duhajkodtak is, ajándékként kukát emeltek Sándor ablakába egyetlen mozdulattal, s egy teljes szilvesztert táncoltak át Mungo Jerry Nyáridőben dallamára.

(Bábuk és emberek)

- Kifut a pályáról, mint a tej - állítja Kálmán, szapulva játékosát. Ezalatt a másik asztalon József a gombokat az asztalhoz dörzsöli. - Szegényeknek sáros a stoplijuk, lábat kell törölni - magyarázza. - Ez a hülye nem tudja lekezelni a labdát - kiált fel Árpád, amikor ellenfele jobban meglövi a labdaként szolgáló gombot, mint arra számított. - Fagyos a pálya - jegyzi meg tömören Ferenc, amikor kezdőrúgása csak néhány centiméterre száll.

Az iskolaigazgató precízen játszik, passzol, megméri a szektort, amit gálánsan fogad Sándor, a fotóművész. Óriási ujjongás a másik asztalnál - Szatmáryéknál több asztal van ám! -, megvan az első gól. Az ellenfél jó hangosan és még ennél is cifrábban káromkodik - hogy lehet a kapusa olyan hülye?!

A csatárgombok valamivel nehezebbek a védőjátékosoknál, a kapus meg olyan korong, amelyet - akárcsak valami pénzérmét - akár fel is lehet állítani palástjára. Csattog a sleca,  aztán csörög az óra. Kétszer tizenhárom perc egy- egy meccs, s az időt fotósórával mérik.

Szünetben újraállítják a csapatokat, káromkodnak egy sort a kihagyott helyzetek miatt, majd folyik tovább a meccs.

A hangulat? Erről nehéz írni. Férfiemberek között  tapasztalható felhőtlen összhang, a durva ugratástól a finom tréfáig. Minden. Ennél is érdekesebb, hogy Katalin asszony számára a világ legtermészetesebb dolga, hogy házuk egy teljes udvari helyisége eszméletlen idő óta férje és barátai hétfői szertartásának helyszíne, olyan helyiség, amelyben lényegében semmi mást nem lehet csinálni, a három felállított gombfociasztal miatt.

Hoppá, most jöhetne még valami igen mélyen- szántó pszichológiai elemzés is a játék meg a kikapcsolódás hasznáról. Hát persze, de ki nem tudja ezt?! Ennél fontosabb az, hogy vannak még olyan mikroközösségek, barátok, akik átvészelve a rendszerváltás görcseit, együtt maradtak, s élvezik azt, amit csinálnak.

Csak úgy süvölt a kiáltás az asztal körül: - Goóóól!

Uraim! Nincs kedvük gombfocizni?

(Megjelent a Kurir 1993. január 3-ai számában)

Ballai Ottó