Számomra több ok miatt is örökre emlékezetes marad 1986.
május másodikája: reggel hattól este hatig betonoztuk épülő házunk alapját, s
folyton—folyvást tréfálkoztunk. Hol azon, milyen lehetett a megelőző nap sugárzó
arccal felvonulni Kijevben, hol azon, milyen az ebédre főzött lebbencs — azóta
nálunk a lebbencs jelzője a csernobili lett, tréfálkoztunk a délutáni hatalmas
homokviharon, amely mintha a Marsról jött volna, s tréfáink közepette megittunk
egy láda sört is.
De ősztől — 1986 őszétől — túl nagy kedvem nincs a tréfára.
Addig soha, semmiféle szénanáthám nem volt, azóta tucatszám használom a
zsebkendőt. Feleségem kiütéseket kap, amelyek kezelésre elmúlnak. ismerősöm
meséli, ő azóta sokkal fáradékonyabb, s van, akinek nem kell a házasélet... sorolhatnám.
Hogy mekkora volt Csernobil hatása, azt nemigen tudatták a néppel. A hónapokkal
később közzétett adatsorok szerint éppen május másodikán volt a legnagyobb a sugárzás.
S hogy ez az érték — mondjuk Nagykőrösön vagy Cegléden — mekkora volt, valószínű,
hogy soha meg nem tudjuk. A gimnáziumban összeállítottak egy berendezést, amit
persze a politikai vezetés informális úton ugyan, de rosszallással figyelt, ám
az adatokat nem őrizték meg. De hát gondoljuk már meg: ki hinné el azokat? S
jobb híján maradhatunk az 1986—os viccnél: a sugárzás kismértékű volt ugyan, de
nagymértékben csökkent. Persze, a nyilvánosság hiánya sokkal rosszabb, mint
bármilyen információ Igaz, nekem, mint (akkori) vidéki újságírónak akkoriban
egyszerűen megtiltották, hogy ilyen témával foglalkozzak, s feloldó utasítást
azóta sem kaptam. Más ok miatt érzek gondot. Mostanában több olyan fizikai
jelenséget fedeztek fel, amire azelőtt senki sem gondolt. A hideg magfúzió, a
magas hőmérsékleten való szupravezetés egyaránt hihetetlenül kicsi energiák
esetében következik be. Anélkül, hogy dilettáns módon valami-féle párhuzamot
vonnék, érdemesnek tartom megemlíteni, hogy az összes sugárzás azokban a
napokban a mindig meglévő kozmikus eredetű háttérsugárzás értékének mindössze
kétszerese volt.
Számomra a kérdés tehát adott: van egy náthám, lehet, hogy
ez Csernobil—nátha?
Irány a szakorvos. Dr. Poncsák Mária, a nagykőrösi tüdőbeteg-gondozó
intézet főorvosa. Itt kezelik az allergiás betegeket, s feljegyzéseket,
statisztikákat is készítenek.
- Az tény, hogy a nálunk kezelt asztmabronchiális betegek
száma folyamatosan emelkedik, de ez megfigyelésünk szerint nincs összefüggésben
Csernobillal. 1985: 89 eset 1986: 99. 1987: 110 és 1988: 115 eset. Ezeken belül
a szénanátha , vagyis a rhinitis úgy 25-30 százalék körül van, ön-magában nem
is nagyon veszélyes betegség, de asztma is kialakulhat belőle.
- Lehet-e valami
kimutatható összefüggés Csernobil és a nátha közölt?
- Mint
környezetszennyezés, hajlamosíthat rá, ugyanúgy, mint a különféle vegyszerek,
a kipufogógázok, a dohányzás. De egyértelmű bizonyíték erre nincs. Nem bizonyított,
hogy a sugárzás közvetlenül szénanáthát okozzon. Azt azonban meg kell mondani,
hogy az immunrendszer hibáját is mutathatja a nátha. Ha az immunrendszert
valami hatás éri, akkor nincs kizárva, hogy az szénanáthára való hajlamban jelentkezzen.
Ez — ma — pontos igennel vagy nemmel nem dönthető el. Egyébiránt a sugárzás elsőként
a vérképző szerveket támadja, inkább ott érdemes keresni.
Dr. Kruppa Ildikó, a nagykőrösi rendelő-intézet laboratóriumának
főorvosa. A kérdés hasonló.
- Nagykőrösön és környezetében valóban megemelkedett a
leukémia, az anaemia perniciosa (ez B 12 és folsav—hiányos vérszegénység) az
indokolatlanul magas vagy indokolatlanul alacsony fehérvérsejt-szám. A
gyermekek vérképében fiatal (blast) sejteket találunk, s a vérképeken belül sok
a limphocyta a neutrofil karéjos magvú fehérvérsejtek rovására. Nekem úgy tűnik,
ezek Csernobil hatását mutatják.
- Más ok nem jöhet számításba?
- Bizonyos típusú betegségeknél igen, ugyanis a baktériumok
újabban rezisztensek az antibiotikumokra, így a szulfonamidokat is használják.
E szerek — például a Poteseptr a baktérium folsav-anyagcseréjét állítják. De
úgy tűnik, az előbb felsorolt tüneteket is kiválthatják, vagyis megzavarhatják
az emberi sejt folsav—anyagcseréjét. E szereknek ez jól ismert mellékhatása.
Ami miatt Csernobilra gondolhatunk, az az időbeni egybeesés.
- És mennyire súlyosak ezek a betegségek?
- Általánosságban nem lehet fogalmazni, hiszen átmeneti,
múló rendellenességtől rövid idő alatt halállal végződőig minden előfordult.
Bizakodásra adhat okot az, hogy a gyermekeknél tapasztalható elváltozások is többnyire
átmeneti jellegűek, egy idő után megszűnnek. A szakirodalom egyébként a
felszabaduló izotópok felezési idejének ismeretében nyolc évre teszi azt az
időszakot, amelyben még számolni kell a hatással. Így még öt ilyen esztendő
hátra van. Ezek után a környékbeli rendelők, kórházak, véradóállomások
szakembereivel beszéltem, de hasznosítható, névvel ellátható információhoz nem
jutottam. Volt, aki arra panaszkodott, nincs embere, nem tudja kigyűjteni az
adatokat, volt, aki azt mondta, lényeges, szignifikáns eltérés érzése szerint
nincs az 1986—ot megelőző időhöz képest.
A legérdekesebb a szomszédos Kecskemét egyik szakemberének
válasza volt, aki azt mondta, utána sem néz az adatoknak, mert Csernobil még
mindig pánik-képző. Világos: amiről nem beszélünk, nem írunk, az nincs is. Lásd
pro domo utasítások: miről lehet írni és miről nem. Ha a szükséges óvatosságot
is bekalkuláljuk, mégis feltűnő, hogy mintha Nagykőrösön több lenne a panasz.
Volt, aki ezt nevetségesnek nevezte, hiszen Csernobil olyan messze van, hogy
ide—oda 15-20 kilométer nem számít. Nos, meglehet, ha egyszer valódi
nyilvánosságot kapnak az adatok, ez eldönthető kérdés lesz. Addig —például —
használható az a hipotézis is, hogy a város az aznapi hatalmas homokvihar miatt
nagyobb dózist kapott az átlagosnál. Érdemes azonban másként is gondolkodni. Mi
lenne, ha próbapert indítanának azon felelősök ellen, akik annak idején nem tettek
meg mindent, hogy minél kisebb legyen a hatás: például nem mondatták be a
rádióban, hogy mindenki haladéktalanul menjen fedett helyre.
- Megnyerhető egy
ilyen per?
Dr. Fülöp Tibor, a nagykőrösi ügyvédi munkaközösség tagja
válaszol.
—-Először is az akkori politikai irányítást ismerve nehéz
feladat lenne egyáltalán személyhez kötni a felelősséget. A minősítés lehetne
gondatlan közveszély-okozás. Gondatlan, ugyanis a következmények lehetőségét
azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést
elmulasztotta. Közveszély-okozás meg azért, mert aki sugárzó vagy más anyag
pusztító hatásának kiváltásával közveszélyt idéz elő, vagy annak következményeinek
elhárítását akadályozza, bűntettet követ el, s ez szabadságvesztéssel büntetendő.
Mindez persze feltételezés, a bizonyítás bíróság dolga lenne. És hát azt se
felejtsük el, hogy ugyanennek a bíróságnak azt is kellene vizsgálnia, hogy az a
hatás, az az ok, ami az egész eljárás alapját képezi, valóban csakis
Csernobil—e. Jogilag tehát egyértelműen bizonyítani kellene, hogy más nem,
csakis és kizárólagosan ez okozta a betegséget egy adott személy esetében. Ezt
azonban mai ismereteink alapján nemigen lehet bizonyítani.
Addig is: tüsszögünk, tüsszögök...
(Megjelent a Maholnap Szolnok és Pest megyei független hetilap 1989. július 7-ei számában.)
