2019-08-20

Vízfakasztás, hegyen

Van, amikor a lehetetlent is meg lehet oldani – leleményességgel, rengeteg munkával. Nevezetesen, birtoklunk egy csöppnyi faházacskát a Balaton északi partján, fenn, a  révfülöpi hegyoldalban. Osztatlan közös tulajdon, aminek azért van szerepe, mert igazából bizonyos dolgokban vagy benne van mindenki, vagy valami pótmegoldással kell (lehet) ugyanazt (ugyanolyat)  létrehozni. Nos, a hegyoldalban, a településtől néhány száz méterre, már nincsen vezetékes vízhálózat. S mégis van igazi fürdőszobánk! 
 
 Azóta a fémhordó helyett műanyag szolgál... Ez tehát a hegyi vízmű.
Az, hogy fenn a hegyen nincs vezetékes víz, az tulajdonképpen érthető. Ezek a házacskák évente egy hónapot, jó esetben hat hetet üzemelnek, a hálózat kiépítésének költsége üdülőnként többszázezer forint (mármint akkor, ha mindenki benne van) s ha nem, akkor meg még több, simán félmillába  is kerülhet(ne). Az éves vízfogyasztás napi 120-150 literrel számolva is olyan minimális, hogy tán száz év alatt sem hozná be az árát. Nyilvánvaló, hogy megoldás lehet, ha a Balaton közelsége miatt strandolás után, de még lenn a parton zuhanyozunk.
Jó, de mi van, ha rossz az idő, esik az eső? Akkor strandolás sincs…  fürdeni, tisztálkodni pedig akkor is kell. Az alföldi embernek természetesen szóba jöhet a saját kút fúratása, de ami ott fél nap és vállalható összeg, itt kivitelezhetetlen technikailag és anyagilag is egyaránt. Mit lehet tenni? Az első válasz nyilvánvaló: beletörődni, s várni, majd egyszer valaki elintézi a vezetéket, akkor abba beszállni, s addig meg tűrni. Na, hát ezt nem nekünk találták ki.
S ahogyan elkezdtünk ezen gondolkodni amúgy családilag, a felmerülő egyéb kérdésekre is választ kellett keresni. Hogyan lesz fönn, a hegyen víz? Ez az egyszerűbb, mert mint eddig is, felhordjuk kannákban. Hogyan melegszik meg? Az eddigi módszer kettős volt. Vásároltunk egy műanyag, egyik oldalán feketére festett kempingező zuhanyzsákot, s a Nap melege a benne lévő 20-30 liter vizet 40-50 fokra simán felvitte. Ez persze nem volt elég, tehát jött pótlásként a gázrezsó, az elektromos vízmelegítő.
Újabb kérdés: hogyan, miben tároljuk felhasználás előtt a vizet? Erre is találunk megoldást: kell egy hordó! Ez feltesszük jó magasra, onnan belefolyik valami melegítőbe, abból csaptelepbe, készen is vagyunk. Hordó persze nincs, szerencsére a szomszédnak van, vagy 15 éve nem is használta. Nekünk is adja. Történetesen éppen festés is van nálunk, s a mester elárulja a technológiát. Öntsünk bele rozsdamarót, vegyünk láncot, s a hordót hengerítsük jó sokáig. Úgy a rozsdamaró mind a lánc kémiailag meg fizikailag szépen letakarítja a belsőt. Utána a Napon kiszárítani, festéket beleönteni, azzal átlötyögtetni, s már rendben is van (azt nem mondta, hogy erre kell összesen vagy 2 hét, s a hígító szaga fennmarad örökké, de ezt most hagyjuk.) Rendben, tehát lesz (van) víztározó alkalmatosság. Mi fog melegíteni? Erre is találunk megoldást. Itt van mindjárt a REZI. Ez egy olyan, átfolyós elektromos vízmelegítő, amiben egy hatalmas beleépített fűtőszál van. Azonnal veszek is egyet, úgy 20 e Ft környékén van. Akkor nem figyelek rá, hogy ez nem lesz jó, ugyanis akkora az áramfelvétele, amekkora a hegyen nekünk nem elérhető.
De ha nem ez, akkor mi?
Lehetne például palackos gázzal működő vízmelegítő. Üzemeltetése elfogadható költséget jelentene. De maga a melegítő? Amit lehet kapni, az földgázos,  fúvókáit PB-re kell cseréltetni. Jó, ha 60 ezerből kijön. Ráadásul nagy helyet foglal el. Irány a net. Tesz-vesz, elektromos vízmelegítő. Van, van ilyen, ráadásul potom pénzért, mindössze 4500 forintokért. Ekkor újabb probléma kerül a felszínre. Elég lesz-e az a nyomás, amit a víznyerő hely felett mindössze 2-3 méterrel elhelyezendő ejtőtartályból nyerhetünk? És az ehhez kapcsolódó további kérdés: hogyan kerül majd a víz ebbe a tartályba? Erre a megoldás egy merülőszivattyú, ezt belerakjuk egy kishordóba, ebből megy egy csővezeték az ejtőtartályba, abból egy másik csövön a vízmelegítőbe, onnan a víznyerő helyekbe, zuhanyba, mosdóba. Úgy döntünk, hogy a nyomás nem elég. Ez így túlságosan is körülményes.
Más hogy csinálja?
Itt, a hegyen...?
Sehogy. Magunknak kell kitalálni a rendszert.
És másutt? Hát igen, otthon saját vízellátó rendszerünk van. A kúthoz csatlakozik a szivattyú, meg a többi szükséges eszköz. Ilyen házi vízellátó rendszer képes szivattyúzni és nyomást is csinálni. És ha van szivattyú, akkor... (feleségem). Na, akkor nézünk valami ilyet. Internet, persze. Akad is egy új termék. Szállítással egy kicsit több, mint 22 ezer. Van? Van. OK, már meg is rendeltem. Feleségemmel (mérnök) apósommal (civilben ezermester) a fenti gondolkodási folyamatot úgy egy év alatt jártuk végig… Kéretik nem röhögni! Közben azt is kitaláljuk, hogy a faházacska oldalfalait jelentő OSB falemezre a csempét szilikonnal lehet felragasztani. Először aljzatot kell készíteni, keresünk egy mesterembert, erre nem akarunk vállalkozni. Tavaly a konyhában a falicsempét mi ragasztottuk, de az kis felület, itt nem akartunk semmiféle kacskaságot, igaz, a konyhában sem lett. Alkuszunk, a mester vállal, csempéz. Milyen szerelvényeket használjunk? - Szépeket – szól feleségem válasza. OK. IQ-teszt lesz a zuhany- és a mosdócsaptelep, döntve, forgatva. Én persze a hálózati csövekre gondoltam, s kiderült, hogy a két OSB lemez közötti 10 cm távolság miatt kizárólag a Henco-szerelvények, illetve az alumíniumbetétes műanyag cső jöhet számításba. Na, ezek összeszerkesztése egy gyakorlott vízvezeték-szerelőnek nyilvánvalóan gyermekjáték, én meg úgy csinálom, hogy a boltban kirakom az összes szerelvényt, egymás utáni sorrendben, összerakva, ahol csak lehet. 
 
 Ki kellett alakítani azt a ,,rétegrendet'' amely mindkét oldalról szerelhető
Nyilván röhejes, de működőképesen egyszerű megoldás. Ha valaki sokallotta volna az elébb a vízszolgáltató szivattyú árát, most eshet hasra, ugyanis a szerelvényekért ennek legalább a kétszeresét fizettem ki. Szerencsére a REZI-t és a búvárszivattyút is visszavették az áruházak. Minden megvéve, rendszer nagyjából összehozva. De ha nem ejtőtartályos lesz, akkor a hordó állhat akárhol, rajta a szivattyú, mennyivel egyszerűbb lesz így - szól a feleség. Azért a szerelés így sem lett az, tekintettel arra, hogy mindent a faház külső oldaláról kellett szerelvényezni.
És akkor egy szép délután feleségemmel nekiesünk a munkának. Ő is mér, én is mérek, megegyezünk, vágok, sorjázok, illesztünk, csavarunk, örülünk.
Előtte fúrunk, közben fúrunk, s rengetegszer mérünk, sorjázunk, zsírozunk, tömítünk.
S a rendszer – sokkal hamarabb, mint az gondoltuk volna!!! – összeáll. A betáppal kezdtük. Onnan megy a hideg víz az öt literes, használt, de kitűnő állapotú elektromos, tárolós vízmelegítőbe, valamint a zuhany- illetve mosdó csaptelepbe. A másik, a melegvízé meg a bojlerből. A legnehezebb feladat a megfelelő szerelvénytávolság kialakítása, szerelése. Sajátos, duplaeltartós rendszert alkalmazunk, a képaláírásban ezt neveztem el rétegrendnek.. Ezt az egészet ott és akkor, helyben kellett kitalálni, erről nincs leírás, mert senki sem csinált ilyet. Előzetesen akárkinek is mondtam, vagy a vállát vonta, vagy azt mondta, úgyis megcsinálom, mit szóljon  bele? 

 Ez a bojler csövezése
Tudom, van, aki most kevesli az öt literes bojlert. Ide azonban éppen elég. Ugye ez 70-80 fokos melegvizet csinál, a zuhanyozáshoz meg 35-40 fokos kell, és mire egyikünk elkészül, azon idő alatt már dolgozott is a melegítő. Otthon nyilván nem ilyet és nem így használunk, de ez itt - több, mint jó. (A kép itt majdnem a teljes rendszert mutatja, balról hiányzik a zuhany.  Az összekötő gerendán a két, egyenként 80 mm-es és másra való rézcsődarabokból összehozott betáp-közdarab, a sárga tálka elvileg szappan-, itt csavartartó.) Összeáll a dolog. A vezetékezés kész, a csövek oda mennek és úgy, ahogyan azt elgondoltuk. 
Ez akár az előbbi kép alja is lehetne
 Együtt a teljes betáp-rendszer...
Na, ez sem igaz teljesen, mert egy (lyuk)fúrónk eltörött, ezért két vezetéket egy, már elkészült lyukon erőltetünk át. Másnap érkeznek sógoromék, felszerelünk egy csaptelepet csak úgy, és próba... és a PRÓBA sikerül. Még aznap veszek egy seprűnyél-forma rudat, azután két, egyenként nagyjából tenyérnyi OSB-darabban mély, U alakú bevágást alakítok ki. Ez már csak néhány csavar, pontos mérés után, s meg is van a tartója a zuhanyfüggönynek. Szerintem nem volt aznap senki sem boldogabb feleségemnél, aki a seprűnyelet zuhanyfüggöny-tartóvá varázsolta. 

 Utolsó símítások a varázslat közben
A rendszer pedig működik. A hegyre a műanyag kannákban felhozott vízzel feltöltjük a tartályt, s nincs több dolgunk.
Mert, ha megnyitjuk az IQ-csapot, abból jön  a víz.
Ha a pirosat, a meleg víz.
Ha a kéket, akkor meg a hideg.
Úgy, mint otthon.
Na, így lett vizünk - ott, ahol ott, ahol azt hittük, sehogyan és soha sem lesz...

Nincsenek megjegyzések: